kezdeményező

формы существительного: kezdeményezője, kezdeményezők, kezdeményezőt

инициа́тор м

* * *

I

mn. инициативный, самодеятельный;

\kezdeményező képesség — инициативность, инициаторство;

\kezdeményező képességet mutat vmiben — проявить инициативу в чём-л.; \kezdeményező képességgel rendelkezik — обладать инициативой; \kezdeményező képességről tesz tanúságot — проявлять инициативу; nincs elég \kezdeményező képessége — он недостаточно инициативен; \kezdeményező szellem — самодеятельность; \kezdeményező szellemű ember — инициативный человек; a \kezdeményező lépéseket megteszi (vmely iránybán) — предпринять шаги к чему-л.; nem \kezdeményező — безинициативный;

II

fn. (személy) инициатор, застрельщик, (nő) biz. застрельщица, nép. инициаторша;

a mozgalom \kezdeményezője — инициатор движения;

ők voltak a szocialista munkaverseny \kezdeményezői — они были застрельщиками социалистического соревнования